Naptár

Október 2017

Duminica Luni Marti Miercuri Joi Vineri Sambata
01 02 03 04 05 06 07
08 09 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

KÉPGALÉRIA

  1. Csiky-napi  rendezvénysorozat Csiky-napi rendezvénysorozat Péntek, 11 December, 2015
  2. Arad megyei általános iskolák minifoci bajnoksága Arad megyei általános iskolák minifoci bajnoksága Szerda, 18 November, 2015
  3. Október 6. Megemlékezés Október 6. Megemlékezés Péntek, 09 Október, 2015

SZOBOR TÖRTÉNELEM

Újraállítás

Zala György műve a Szabadság-szobor nem más mint az 1848/49-es forradalom és szabadságharc megjelenítése egy tökéletes művészi alkotásba. Az impozáns szobor egy történelmi eseménynek állít emléket, de a viszontagságos idők következtében saját történelme lett.

A következőkben a szobor újraállításának stációit kívánjuk bemutatni:

Arad város tanácsa 2002. november 26-án megszavazta a 346-os számot viselő határozatát, amelyben jóváhagyta, hogy a Szabadság-szobrot a Tűzoltó téren állítsák fel, és két milliárd régi lejt utalt ki a tér rendezésére. A határozatban az új helyszín kialakításával és az egész munkálat irányításával Sándor István műépítészt bízták meg. A munkák támogatására és felügyeletére két csoportot szerveztek: Király András, Tokay György, Bognár Levente, Horváth Levente, illetve Cziszter Kálmán, Sándor István és Bálint György részvételével. Az RMDSZ megyei szervezete illetve az egykori hagyományok szellemében ugyanakkor megalakította a munkálatok megszervezését felvállaló Aradi Szabadság-szobor Egyesületet, amelynek elnöke Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke lett. A Szabadság-szobor visszaállítása lehetetlen lett volna a magyar kormány segítsége nélkül. 2003 júliusában 65 millió forinttámogatást hagyott jóvá az aradi szobor restaurálására és felállítására. Az anyaország több megyéjében gyűjtést szerveztek az aradi Szabadság-szobor felállítási költségeire. Hazai civil szervezetek is gyűjtést indítottak.

Ezekben a napokban az aradi Tűzoltó téren javában épült az emlékmű talapzata, már a posztamentum ötödik szintjén dolgoztak. Kolozsváron a restaurátorok bronzba öntötték a hiányzó vagy sérült mintegy 30 szoborrészt, ezeket Aradra szállították, ahol egykori szépségükben lehetett látni a szoborcsoport alakjait. Ugyanakkor a múzeumból kiszállították a tábornokok bronzplakettjeit.

2003. szeptember 5-én a törvényes keretek áthágásával a hatóságok Aradra küldték a nagyváradi területi építkezési felügyelőség hivatalnokait, ezzel leállítva de facto a munkákat, és keresetet indítottak a közigazgatási bíróságon az építési engedély visszavonására. A bíróságon szeptember 23-ra tűzték ki a munkálatok leállítására vonatkozó tárgyalást. Ez a szeptemberi hónap sorsdöntőnek bizonyult.

Ezt követően szeptemberben Aradon egyeztető tárgyalást tartottak a két politikai alakulat, a SZDP és az RMDSZ képviselői. Razvan Theodorescu művelődési miniszter bukaresti szobrászokat is magával hozott. Az RMDSZ-t Takács Csaba ügyvezető elnök képviselte. Itt hangzott el a művelődési miniszter szájából az, hogy esetleg szétszedve kellene visszaállítani a szoborcsoportot, vagy alternatív változatként egy közös szoborparkban helyet kaphatna a Szabadság-szobor, de nem a Tűzoltó téren. Az RMDSZ ügyvezető elnöke, és az Arad megyei RMDSZ elnöke továbbra is kitartott amellett, hogy a szobor csak a Tűzoltó téren helyezhető el.

Szeptember közepén ülésezett a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa és az RMDSZ Operatív Tanácsa, ahol a résztvevők áttekintették az aradi Szabadság-szobor felállítása körül kialakult kritikus kérdéseket. A közös álláspont az volt, hogy egy román-magyar megbékélési park létrehozását Aradon lehetségesnek és elfogadhatónak tartják, feltéve, hogy azt a Tűzoltó téren alakítják ki, és itt helyezik el a Szabadság-szobrot is.

Miközben drámai hangulatú politikai viták árnyékolták be az aradi szobor jövőjét, a szakemberek befejezték a bronzalakok restaurálását. A Harckészség, az áldozatkészség, az Ébredő Szabadság, a Haldokló Harcos és Hungária visszanyerte régi fényét. A restaurálás utolsó műveleteit, a Kolozsváron újraöntött bronzelemek patinázását Kolozsi Tibor és Szilágyi László végezték el. Az utolsó elem, az Áldozatkészség mellett álló triposz is elkészült és helyére került. A kolozsvári és marosvásárhelyi szakemberek öt hónapig dolgoztak Aradon: kicserélték a bronzfigurák elemeit összetartó mintegy 800 csavart, kicserélték a fémvázakat, megmintázták a szoborcsoport elveszett részeit, majd újraöntötték és patinázták azokat.

2003. október 5-én a megemlékező ünnepségeken a torzóban maradt Tűzoltó téri üres talapzat előtt is fejet hajtott Arad magyarsága, küldöttségek, politikai és civil szerveztek a határ mindkét oldaláról. Az RMDSZ szövetségi elnöke a Vesztőhelyen elmondott ünnepi beszédét arra építette fel, hogy a 155 évvel ezelőtt kivégzett tábornokoktól, úgy tűnik, még mindig sokan félnek.

"Ki fél ezektől a nagyszerű férfiaktól, akik életüket adták a magyar nemzet szabadságáért, holott többen közülük nem is voltak magyarok, de jól tudták, hogy a szabadság egy és oszthatatlan, és aki a magyar szabadságért harcol, az minden ember, minden nemzet szabadságáért küzd egyúttal.

  • Ki fél tehát tőlük?
  • A román miniszterelnök?
  • A román államfő?
  • A román politikusok?
  • A Szabadság-szobornak állnia kell!

A aradi RMDSZ szervezet lépéskényszerében egyoldalúan felfüggesztette a kormányzópárt helyi szervezetével kötött protokollumát. Ismét a nagypolitika kezében volt a döntés. December 17-én sor került Markó Béla és Adrian Nastase találkozójára, ahol jelentős elorelépés történt az ügyben, mert a miniszterelnök elfogadta, hogy a teljes aradi Szabadság-szobrot köztérre helyezzék.

2004. január 7-én újabb "helyszíni szemle" következett Aradon, ahol jelen volt Markó Béla, Takács Csaba, Verestóy Attila, Tokay György és Szép Gyula, valamint a kormánypárt részérol Razvan Theodorescu, Viorel Hrebenciuc és Serban Mihailescu. Razvan Theodorescu azzal az új javaslattal állt elő, hogy az aradi várban állítsák fel az emlékművet. Ez esetben a katonaság távozna a várból, és ott egy művelődési központot lehetne kialakítani. Az RMDSZ vezetői viszont nyomban emlékeztették arra, hogy az aradi várral szemben a Románia magyarságnak érzelmi fenntartásai vannak, hiszen az emlékmű hosszú évekig ott "raboskodott". A szövetség kitart az aradi városi tanács által még 2002-ben megszavazott döntés mellett, hogy a helyszín a Tűzoltó tér legyen. Március elején újabb Nastase-Markó megbeszélés következett, ahol sikerül megállapodni a szobor ügyében.

A román kormány március 4-én határozatot fogadott el, amelynek száma 282/2004. A kormányhatározat értelmében az aradi Tűzoltó téren alakítják ki a Megbékélési Parkot, és a már részben elkészített talapzaton áprilisban felállítják a Szabadság-szobrot.

Ugyanakkor előállt egy technikai nehézség is: a torzóban maradt talapzatot 45 fokkal el kellett forgatni, úgy hogy a Ioan Bolborea bukaresti szobrász tervei alapján készülő diadalívvel egy síkba kerüljön.

A kíváncsi szemektől elkerített Tűzoltó téren egy hónapon át a nagy munkát végezték a szakemberek. Az elforgatáshoz szükséges darukat azonban csak külföldről tudták beszerezni. A Pintye Mihály vezette debreceni Kemad kft. végezte el a munkát. Április 5-én gondos és nem kevésbé viszontagságos előkészületeket követően hazai műszaki premierként sikerült a 360 tonnát meghaladó szobortalapzatot a kellő irányba elforgatni.

A visszaállított aradi Szabadság-szobor felavatási ünnepségét 2004. április 25-re, vasárnapra tűzték ki. Az újraavatás megszervezése és lebonyolítása érdekében az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége országos bizottságot hozott létre a szövetségi elnök, az Ügyvezető Elnökség és az Arad megyei RMDSZ szervezet javaslatainak megfelelően. A bizottság tagjai: Takács Csaba, Nagy Zsolt, Szép Gyula, Kötő József, Borbély László, Szepessy László, Király András, Bognár Levente, Matekovits Mihály, Cziszter Kálmán és Horváth Levente.

Markó Béla a parlamenti vita során felszólalásában megállapította: "A Kormány határozata világos, határozott és dicséretes válasz erre a kihívásra. Vagy egyszerűen a normalitás jele ebben a fölöttébb kényes összefüggésben. Akik ezt a döntést támogatják, tulajdonképpen egyetértenek azzal, hogy Erdélyben a magyaroknak is otthon kell érezniük magukat - múltjuk tekintetében is.

Ezzel szemben azok, akik ezt az indítványt benyújtották, nem ismerik sem a valóságot, sem az igazi nemzeti értékeket."

Az aradi Szabadság-szobrot 2004. április 25.-én 12 órakor avatták fel. Az ünnepséget Király András, az Arad megyei RMDSZ és a Szabadság-szobor Egyesület elnöke nyitotta meg. Ezután leleplezték az újra felállított Szabadság-szobrot.

Ünnepi beszédet mondott: Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Razvan Theodorescu, Románia kormányának művelődési és egyházügyi minisztere, Medgyessy Péter, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, Dorel Popa, Arad város polgármestere, Dr. Dávid Ibolya, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Jonathan Scheele, az Európai Unió romániai nagykövete.

Az ünnepi beszédek után Illyés Kinga előadóművész Juhász Gyula-"Vértanúink", Lovas Zoltán, az aradi színház művésze - George Cosbuc "Lupta vietii" című művét szavalta el, majd Vörösmarty Mihály "Szózatát" Bogdán Zsolt, a kolozsvári állami magyar színház művésze mondta el. Az Örömódát, az Európai Unió himnuszát az aradi Zenetanárok Egyesített Kórusa adta elő.

Délután, 17 órakor a Művelődési Palota nagytermében az aradi Filharmónia zenekara díszelőadást mutatott be. Ünnepélyes keretek között adták át a Szabadság-szobor Egyesület díszokleveleit és emlékplakettjeit, amelyet Dinyés László budapesti képzőművész tervezett.


125 éves az Aradi Szabadság Szobor !

  1. CCJA
  2. RMDSZ
  3. COMMUNITAS
  4. BETHLEN GABOR