Újraállítás

Zala György műve a Szabadság-szobor nem más mint az 1848/49-es forradalom és szabadságharc megjelenítése egy tökéletes művészi alkotásba. Az impozáns szobor egy történelmi eseménynek állít emléket, de a viszontagságos idők következtében saját történelme lett.

A következőkben a szobor újraállításának stációit kívánjuk bemutatni:

Arad város tanácsa 2002. november 26-án megszavazta a 346-os számot viselő határozatát, amelyben jóváhagyta, hogy a Szabadság-szobrot a Tűzoltó téren állítsák fel, és két milliárd régi lejt utalt ki a tér rendezésére. A határozatban az új helyszín kialakításával és az egész munkálat irányításával Sándor István műépítészt bízták meg. A munkák támogatására és felügyeletére két csoportot szerveztek: Király András, Tokay György, Bognár Levente, Horváth Levente, illetve Cziszter Kálmán, Sándor István és Bálint György részvételével. Az RMDSZ megyei szervezete illetve az egykori hagyományok szellemében ugyanakkor megalakította a munkálatok megszervezését felvállaló Aradi Szabadság-szobor Egyesületet, amelynek elnöke Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke lett. A Szabadság-szobor visszaállítása lehetetlen lett volna a magyar kormány segítsége nélkül. 2003 júliusában 65 millió forinttámogatást hagyott jóvá az aradi szobor restaurálására és felállítására. Az anyaország több megyéjében gyűjtést szerveztek az aradi Szabadság-szobor felállítási költségeire. Hazai civil szervezetek is gyűjtést indítottak.

Ezekben a napokban az aradi Tűzoltó téren javában épült az emlékmű talapzata, már a posztamentum ötödik szintjén dolgoztak. Kolozsváron a restaurátorok bronzba öntötték a hiányzó vagy sérült mintegy 30 szoborrészt, ezeket Aradra szállították, ahol egykori szépségükben lehetett látni a szoborcsoport alakjait. Ugyanakkor a múzeumból kiszállították a tábornokok bronzplakettjeit.

2003. szeptember 5-én a törvényes keretek áthágásával a hatóságok Aradra küldték a nagyváradi területi építkezési felügyelőség hivatalnokait, ezzel leállítva de facto a munkákat, és keresetet indítottak a közigazgatási bíróságon az építési engedély visszavonására. A bíróságon szeptember 23-ra tűzték ki a munkálatok leállítására vonatkozó tárgyalást. Ez a szeptemberi hónap sorsdöntőnek bizonyult.

Ezt követően szeptemberben Aradon egyeztető tárgyalást tartottak a két politikai alakulat, a SZDP és az RMDSZ képviselői. Razvan Theodorescu művelődési miniszter bukaresti szobrászokat is magával hozott. Az RMDSZ-t Takács Csaba ügyvezető elnök képviselte. Itt hangzott el a művelődési miniszter szájából az, hogy esetleg szétszedve kellene visszaállítani a szoborcsoportot, vagy alternatív változatként egy közös szoborparkban helyet kaphatna a Szabadság-szobor, de nem a Tűzoltó téren. Az RMDSZ ügyvezető elnöke, és az Arad megyei RMDSZ elnöke továbbra is kitartott amellett, hogy a szobor csak a Tűzoltó téren helyezhető el.

Szeptember közepén ülésezett a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa és az RMDSZ Operatív Tanácsa, ahol a résztvevők áttekintették az aradi Szabadság-szobor felállítása körül kialakult kritikus kérdéseket. A közös álláspont az volt, hogy egy román-magyar megbékélési park létrehozását Aradon lehetségesnek és elfogadhatónak tartják, feltéve, hogy azt a Tűzoltó téren alakítják ki, és itt helyezik el a Szabadság-szobrot is.

Miközben drámai hangulatú politikai viták árnyékolták be az aradi szobor jövőjét, a szakemberek befejezték a bronzalakok restaurálását. A Harckészség, az áldozatkészség, az Ébredő Szabadság, a Haldokló Harcos és Hungária visszanyerte régi fényét. A restaurálás utolsó műveleteit, a Kolozsváron újraöntött bronzelemek patinázását Kolozsi Tibor és Szilágyi László végezték el. Az utolsó elem, az Áldozatkészség mellett álló triposz is elkészült és helyére került. A kolozsvári és marosvásárhelyi szakemberek öt hónapig dolgoztak Aradon: kicserélték a bronzfigurák elemeit összetartó mintegy 800 csavart, kicserélték a fémvázakat, megmintázták a szoborcsoport elveszett részeit, majd újraöntötték és patinázták azokat.

2003. október 5-én a megemlékező ünnepségeken a torzóban maradt Tűzoltó téri üres talapzat előtt is fejet hajtott Arad magyarsága, küldöttségek, politikai és civil szerveztek a határ mindkét oldaláról. Az RMDSZ szövetségi elnöke a Vesztőhelyen elmondott ünnepi beszédét arra építette fel, hogy a 155 évvel ezelőtt kivégzett tábornokoktól, úgy tűnik, még mindig sokan félnek.

"Ki fél ezektől a nagyszerű férfiaktól, akik életüket adták a magyar nemzet szabadságáért, holott többen közülük nem is voltak magyarok, de jól tudták, hogy a szabadság egy és oszthatatlan, és aki a magyar szabadságért harcol, az minden ember, minden nemzet szabadságáért küzd egyúttal.

• Ki fél tehát tőlük?
• A román miniszterelnök?
• A román államfő?
• A román politikusok?
• A Szabadság-szobornak állnia kell!

A aradi RMDSZ szervezet lépéskényszerében egyoldalúan felfüggesztette a kormányzópárt helyi szervezetével kötött protokollumát. Ismét a nagypolitika kezében volt a döntés. December 17-én sor került Markó Béla és Adrian Nastase találkozójára, ahol jelentős elorelépés történt az ügyben, mert a miniszterelnök elfogadta, hogy a teljes aradi Szabadság-szobrot köztérre helyezzék.

2004. január 7-én újabb "helyszíni szemle" következett Aradon, ahol jelen volt Markó Béla, Takács Csaba, Verestóy Attila, Tokay György és Szép Gyula, valamint a kormánypárt részérol Razvan Theodorescu, Viorel Hrebenciuc és Serban Mihailescu. Razvan Theodorescu azzal az új javaslattal állt elő, hogy az aradi várban állítsák fel az emlékművet. Ez esetben a katonaság távozna a várból, és ott egy művelődési központot lehetne kialakítani. Az RMDSZ vezetői viszont nyomban emlékeztették arra, hogy az aradi várral szemben a Románia magyarságnak érzelmi fenntartásai vannak, hiszen az emlékmű hosszú évekig ott "raboskodott". A szövetség kitart az aradi városi tanács által még 2002-ben megszavazott döntés mellett, hogy a helyszín a Tűzoltó tér legyen. Március elején újabb Nastase-Markó megbeszélés következett, ahol sikerül megállapodni a szobor ügyében.

A román kormány március 4-én határozatot fogadott el, amelynek száma 282/2004. A kormányhatározat értelmében az aradi Tűzoltó téren alakítják ki a Megbékélési Parkot, és a már részben elkészített talapzaton áprilisban felállítják a Szabadság-szobrot.

Ugyanakkor előállt egy technikai nehézség is: a torzóban maradt talapzatot 45 fokkal el kellett forgatni, úgy hogy a Ioan Bolborea bukaresti szobrász tervei alapján készülő diadalívvel egy síkba kerüljön.

A kíváncsi szemektől elkerített Tűzoltó téren egy hónapon át a nagy munkát végezték a szakemberek. Az elforgatáshoz szükséges darukat azonban csak külföldről tudták beszerezni. A Pintye Mihály vezette debreceni Kemad kft. végezte el a munkát. Április 5-én gondos és nem kevésbé viszontagságos előkészületeket követően hazai műszaki premierként sikerült a 360 tonnát meghaladó szobortalapzatot a kellő irányba elforgatni.

A visszaállított aradi Szabadság-szobor felavatási ünnepségét 2004. április 25-re, vasárnapra tűzték ki. Az újraavatás megszervezése és lebonyolítása érdekében az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége országos bizottságot hozott létre a szövetségi elnök, az Ügyvezető Elnökség és az Arad megyei RMDSZ szervezet javaslatainak megfelelően. A bizottság tagjai: Takács Csaba, Nagy Zsolt, Szép Gyula, Kötő József, Borbély László, Szepessy László, Király András, Bognár Levente, Matekovits Mihály, Cziszter Kálmán és Horváth Levente.

Markó Béla a parlamenti vita során felszólalásában megállapította: "A Kormány határozata világos, határozott és dicséretes válasz erre a kihívásra. Vagy egyszerűen a normalitás jele ebben a fölöttébb kényes összefüggésben. Akik ezt a döntést támogatják, tulajdonképpen egyetértenek azzal, hogy Erdélyben a magyaroknak is otthon kell érezniük magukat - múltjuk tekintetében is.

Ezzel szemben azok, akik ezt az indítványt benyújtották, nem ismerik sem a valóságot, sem az igazi nemzeti értékeket."

Az aradi Szabadság-szobrot 2004. április 25.-én 12 órakor avatták fel. Az ünnepséget Király András, az Arad megyei RMDSZ és a Szabadság-szobor Egyesület elnöke nyitotta meg. Ezután leleplezték az újra felállított Szabadság-szobrot.

Ünnepi beszédet mondott: Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Razvan Theodorescu, Románia kormányának művelődési és egyházügyi minisztere, Medgyessy Péter, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, Dorel Popa, Arad város polgármestere, Dr. Dávid Ibolya, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Jonathan Scheele, az Európai Unió romániai nagykövete.

Az ünnepi beszédek után Illyés Kinga előadóművész Juhász Gyula-"Vértanúink", Lovas Zoltán, az aradi színház művésze - George Cosbuc "Lupta vietii" című művét szavalta el, majd Vörösmarty Mihály "Szózatát" Bogdán Zsolt, a kolozsvári állami magyar színház művésze mondta el. Az Örömódát, az Európai Unió himnuszát az aradi Zenetanárok Egyesített Kórusa adta elő.

Délután, 17 órakor a Művelődési Palota nagytermében az aradi Filharmónia zenekara díszelőadást mutatott be. Ünnepélyes keretek között adták át a Szabadság-szobor Egyesület díszokleveleit és emlékplakettjeit, amelyet Dinyés László budapesti képzőművész tervezett.